A kecsketartásról
Ebben a fejezetben nem célunk a kecsketartás minden gyakorlati és elméleti részletére kitérnünk. Erre, ha nem is sok, és nem feltétlenül az utóbbi pár évben megjelent, de azért akad szakirodalom, éppúgy magyar szerzők tollából, mint külföldi fordításokból.
Mégis akad néhány dolog, amit talán nem árt tisztázni, és amiről nem szólnak a szakirodalmak…
Kering a kecskék tartásáról egy bizonyos tévhit, miszerint kecske „igénytelen”, „mindent kibír és mindent megeszik”, ezáltal tartása „nem nagy ügy”. Hogy ez mennyire nem így van, csak az tudja, aki tartott már kecskét.
Régi időkben valóban a tehénhez mérten egyszerűbb, olcsóbb tartása miatt volt népszerű a szegényebb társadalmi rétegekben. De akkortájt egész más állattartási szokások voltak: amit lehetett, ahol lehetett: ott legeltettek. Ha nem volt nyáj a faluban, amihez hozzácsapták volna a kecskét, egyszerűen kipányvázták árokpartra, kertvégébe, faluszélre. Szénát csak télen etettek. Manapság ritkábban alapozódik a kecsketartás legeltetésre, és bizony amint zárt tartásban szeretnénk tartani a kecskét, rájövünk, hogy az igénytelennek tartott állat, nem csakhogy igényes, de egyenesen finnyás, válogatós. Megfelelő takarmányozása nem is annyira egyszerű! Pont ezért sok hibát lehet elkövetni a kecske tartása során, amelynek következményeként nem termel megfelelően, növendékek csököttek maradnak.
(Nemes tejelőfajták esetében ez még jobban hatványozódik: nagyon nagy termelésre képes állatok, de ehhez bizony komoly kiszolgálást igényelnek! Takarmányozásuk már külön szakterület, a holstein fríz tehenek takarmányozásával van egy szinten. Igénytelennek még tévedésből sem nevezhetők!)
Figyelem! Sokszor találkozunk azzal az esettel, mikor kellő előzetes
átgondolás nélkül, netán ajándékként kerül az udvarra egy-két bájos
kecskegida, sokszor olyan udvarra, ami erre valójában nincs
felkészülve... Mert való igaz, a gidák nagyon megnyerőek tudnak lenni,
és rendkívül embercentrikus, kedves állat lesz egy családhoz közel,
gyerekek mellett nevelkedett gidából. De csak óvatosan!!! A gidából
bizony kecske lesz! Nem is gondolnánk mennyi kárt, bosszúságot tud a
későbbiekben okozni: mindenhova felmászik, mindent lelegel, mint a
muskátlit az ablakból, rózsabokrot, dédapa 100 éves szőlőtőkéjét,
gyümölcsfák kérgét…és a füvet? Na azt nem! Az felőle nőhet fél
méter magasra… tehát még a sok bosszúság ellenére is el kell indítanunk
a fűnyírót, márha egyáltalán indul, mert szerencsénkre kecskénk még nem
rágott szét rajta valami kábelt… Nem árt ezt a lépést alaposan átgondolni! Kecske nem udvarba való! Olyan helyet kell neki biztosítani, ahol nem tud kárt okozni.
Még itt megjegyzendő: a bakgidából bakkecske lesz: ami már nem játék! Bakgidához nagyon olcsón, (sokszor ingyen) hozzá lehet jutni, ami csábító lehet, de hobbicélú beszerzésnél ivartalanításuk kiemelten javasolt!
Ezt talán nem ártott pár sorban tisztázni, noha ebben a fejezetben a legeltetésre alapozott tartással és az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdésekkel célunk foglalkozni.